header
menu_left
 
Termőhely

TÁJOLÁS

A Tokaj-hegyalja borvidék Magyarország északkeleti szegletében található , ahol a sík Alföld és az Északi-középhegységhez tartozó vulkanikus eredetű Zempléni-hegység (Eperjes-Tokaji-hegység) találkozik.
A borvidék a Zempléni- hegység déli oldalán a Sátoraljaújhelyi Sátorhegy, az abaújszántói Sátorhegy és a tokaji Kopasz hegy közötti háromszögben terül el.
A hegység fordított V-alakú vonulatának déli és keleti lejtői védik a szőlőket az északi hideg szelektől, ugyanakkor megkönnyítik a folyók és azok árterületeiről érkező pára felemelkedhessen a szőlőültetvényekhez.
A borvidék névadója, Tokaj városa, a Tisza és a Bodrog folyók találkozásánál lévő Tokaj városa mindig is a térség gazdasági és kereskedelmi központja volt.

TALAJ

A borvidék az Alföld és a hegyvidék találkozásánál, egy törésvonal mentén alakult ki. A két térség, azaz a síkság és a hegyvidék korábban egymáshoz képest elmozdult, ráadásul a földtörténet korábbi korszakaiban a síkság volt a hegység, a hegység pedig a síkság. A törésvonal menti vulkanikus működés nyomai ma is megfigyelhetők a hegykúpok, a talaj és a kőzet összetételében.

A borvidék talajtani fejlődésében a vulkanikus működés hatására létrejött ásványok képezik az alapot. Megtalálható itt a miocén korból származó andezit (Tolcsvai-medence északi része, Mádi-medence területe), dácit (Kopasz-hegy, Szegi, Sátor-hegy) és a riolittufa (Károlyfalva vidéke, Tállya, Szerencs, Bodrogkeresztúr) is. 
Ez utóbbi, a vulkáni tevékenységet kísérő hamu megszilárdulásából keletkezett, és nyomelemekben kifejezetten gazdag riolittufa az egész borvidék legelterjedtebb alapkőzete.
A borvidék talajtérképén alapvetően a lösz alapú váz- és nyiroktalajok váltakoznak, ám néhol tipikus barna erdőtalajok is fellelhetők.
A Tokaj mellett található Kopasz-hegyet körbe vastag löszréteg borítja, mely semmivel össze nem téveszthető karaktert kölcsönöz az itt termett boroknak.
A völgyekben, a Bodrogtól északra jellemzőbb a kötöttebb nyiroktalaj. A dűlők meredekebb és magasabban fekvő részein a termőtalaj egészen vékony és sovány, és a törmelékes, máladékos talajban álló tőkék gyökere egészen mélyen lehatol az altalajba.
Mád környéke pedig különösen gazdag kova üledékben, mely kivételes mineralitást, ásványianyagban való gazdagságot biztosít az itt szüretelt boroknak.

KLÍMA

Tokaj-hegyalja éghajlata kontinentális, melyre a kevés csapadék, a forró, száraz nyarak és hideg telek jellemezőek.
Az ősz gyakran hosszú és meglehetősen csapadékszegény. A déli fekvésű, sűrűn tagolt domborzat védelmet nyújt a hideg északi szelek ellen, és biztosítja a sok napsütést. A közeli Tisza és a Bodrog folyók, valamint azok árterei az ősszel jellemző reggeli ködök kialakulásáról gondoskodnak. Ezek a körülmények mind hozzájárulnak a különleges ízért felelős aszúsodás megindulásához, amit a botrytis cinerea nevű nemespenész idéz elő.
Október derekán, végén a hűvös, deres hajnalokon a Botrytis cinerea gomba megtelepszik a fürtön. A bogyó túlérik, és elvékonyodó héjának pórusain keresztül a gomba behatol a szőlőszembe. A bogyó húsát átjárva betöppeszti a szőlőt, tartalmát (cukor, sav, aromaanyagok) átalakítja, koncentrálja. (lásd aszúszem)

A borvidék ökológiai adatai (100 év átlagában)

Tokaj fekvése szélességi fokban 21o 10’ és 21o40’
Tokaj fekvése hosszúsági fokban 48o 7’ és 48o 30’
Éves hőmérsékleti átlag 10,8 oC
Első őszi fagy október 15-20
Éves csapadékmennyiség 525 mm
Csapadék a vegetációs időben 313 mm
Napfényes órák száma 2009 óra/év
Aktív hőösszeg 1600-1800 0C
A szőlőültetvények tengerszint feletti magassága 120-250 m
A 10 0C –ot meghaladó középhőmérsékletet meghaladó napok száma 175-180 nap
   
Az utolsó tavaszi fagy átlagos napja április 20.
Átlagos évi legmagasabb hőmérséklet 33 0C
Átlagos évi legalacsonyabb hőmérséklet -19 0C
Legcsapadékosabb időszak június
Hótakarásos napok éves száma 25-40
Leggyakoribb szélirány északkelet

 

  directinfo logó